A közlekedés a legnagyobb csapatjáték. Napról napra, percről percre, másod percről másod percre figyelnünk kell egymásra, különben bajba kerülhetünk.
Mert, a közlekedés - közeledés.
A közlekedés – veszélyes üzem.
A közlekedési és társadalmi kultúra kölcsönhatásban van. Ha a mai társadalmi kultúránk gyakran ki is hozza a rosszat belőlünk, a közlekedésben megpróbálhatnánk ezt visszafordítani.
Ha nem anyázva, megalázva, hanem jókedvűen és épségben indulunk el, és érünk haza már több mint fél siker.
Mert, mindenki közlekedik. A XXI. század embere közlekedés nélkül nem létezik. Az úton társak vagyunk, vagy legalábbis annak kellene lennünk.
Mert, a gyalogos nincs megbékélve az autóssal, az autós a motorossal, az autósok és motorosok a kamionossal, a kerékpárosok a járművekkel és a gyalogosokkal, mert nem ismerik egymás sajátosságait, és ez nem jól van így…
Cikkeinkben erre a nézetkülönbségekre szeretnénk felhívni figyelmüket és példákon keresztül bemutatni azt, hogy vigyázzunk egymásra, életünk egy van.. szemben a macskával, akinek ugye akár hét is…
A közlekedési szabályok ugyan gondatlan cselekményként említenek bizonyos szabálysértéseket, ugyanakkor nem tudok elmenni amellett szó nélkül, hogy aki a KRESZ bizonyos szabályait szándékosan – pl. gyorshajtás esetén nem lehet gondatlanul gyorsabban menni a megengedett sebességnél – ezek igenis tudatos szándékos szabályszegések, amelyeknél alkalmazott büntetési tételek ugyan nagyobbak a szabálysértési alakzatban, de egy halálos vagy súlyos személyi sérüléssel járó közlekedési balesetnél meggondolnám, hogy valóban gondatlan (?) alakzatról van szó?
Az értelmezés szerint igen, hiszen bízom abban hogy a hátrány, vagy a súlyosabb bekövetkezés elmarad? Ugyanakkor szándékosan sértettem meg a szabályt, olyan szabályt amelynek elkövetési magatartását magam tudom szabályozni! Ez nem olyan, hogy elnéztem egy jobbkezes utcát, és véletlenül egy pillanatnyi figyelem kihagyásomnak köszönhetően összeütköztünk! Tudatosan hajtok gyorsabban!
A tilos jelzéseken való áthaladással nemcsak magam, hanem a közlekedésben résztvevő másikat is súlyosan veszélyeztetem!
A kijelölt gyalogos-átkelőhelyen a gyalogosnak „abszolút” elsőbbsége van! Amennyiben csak azt látom, hogy a gyalogos az úttest szélén áll, vagy már közel van hozzá és egyértelműen mozgásából azt a következtetést vonom le, hogy át akar kelni az úttesten, meg kell állnom, és részére elsőbbséget kell biztosítanom.
Ha ezt nem teszem, elkövethetek szabálysértést – amiért bírságot kapok – vagy súlyosabb esetben gondatlanságomból fakadóan közlekedési bűncselekményt követhetek el, amely a hatályos Btk. (Büntető törvénykönyv) 187 § alapján alap vagy minősített esete lehet, és amelyért felelnem kell a Bíróság előtt! Nem beszélve arról, hogy a járművezetői engedélyem – mint a résztvevők 99 %-nak elengedhetetlen eszköze, nem csekély részének megélhetésének és családi bevételeinek egyik forrása!
Ne tegyük kockára! Felesleges rizikót vállalni sem szabad, a gyalogosnak is figyelnie kell, de a szabályok szerint nekem is van felelősségem! Méghozzá nem is kevés!
Végtelen toleranciára lenne szükség egymás iránt – amely elsősorban türelmességet jelent - valamint más szemében nemcsak a deszkát, hanem a sajátunkban a szálkát is észre kellene venni!
Közlekedjünk MI is úgy, ahogyan azt a másiktól elvárnánk!
